A légkondi megsemmisült (na jó nem, még mindig szórja a hideget az átkozott).

Az első és egyben utolsó harcom óta nem történt semmi különös. Kicsit talán magabiztosabb lettem. Szebb nem igazán, okosabb sem. Semmivel nem vagyok animésebb, mint eddig. Talán annyi, hogy jobban szeretm a rizst, mint régen, de ennek inkább az lehet az oka, hogy az utóbbi időben mindig elfogy a kínaiból a pirított tészta és rá vagyok kényszerülve a rizsre. (Ja, de az Kína, nem is Japán...honnan jött ez a rizs?)

Szóval semmi változás, se egy megvívandó harc, se egy akciódús hét...mostanság a vizsgákkal harcolok, győzöm őket sorra. Eddig egyet sikerült elpusztítanom...de még mennyien vannak. Lesz olyan is, hogy egyszerre ketten támadnak.

De most csendben és nyugodtan kell harcolnom, álcázom magam. Mert ha felfedném anime girl kilétemet, akkor idesereglenének a nagy ellenségek is, és annyival már nem bírok el.

Majd jöhetnek ők is (csak hozzanak pirított tésztát is, mert a rizs nem az igazi). És akkor mindenkit elpusztítok, aki ellenem van.

De addig is, úgy kell kinéznem, mint a hétköznapi emberek...