Nélküled

Megöl a bánat, ha nem vagy velem

Nem merengsz régi, szép emlékemen.

De én egyre csak gondolkodom.

Gond és bánat ül homlokomon.

Könnyek áztatják búsötét arcom.

Feladtam végleg elvesztett harcom.

De hogy feledjek? Azt nem hagyom…

Árva galamb búg ablakomon.

Ó, a galambok… Emlékszel rájuk?

Ablakpárkányod volt az ő váruk.

S hallgattuk együtt vidám daluk,

De már elnémult minden szavuk.

Csendes a szobád, csendes a lelkem.

Örömre vágytam, bánatra leltem.

Rózsák hervadnak, száradnak sorra…

Aztán hullanak a nyári porba.

Ott van közöttük három szál rózsa…

Három rózsaszál február óta.

Kettőt te adtál régen nekem.

Azt a kettőt én eltemetem.

Harmadik rózsánk nyílik még bennem.

Tűzpiros rózsa fájó szerelmem.

S nem hervad, könnyem öntözi Őt…

Te meg ültesd a következőt…