Mostanában kicsit fáradtnak érzem magam.Erre most anyu kérdezné,hogy miben fáradtam el,hiszen nem csinálok semmit?Hát épp ez az.Az unalomba lehet leginkább elfáradni,mert olyan lassan telik közben az idő,hogy nagyon sokáig tart.

Néha akad 1-2 szórakoztató pillanat,esetleg óra,de valahogy nem elég.Terveim persze vannak,amikkel leköthetném magam,de még ahhoz is fáradtnak érzem magam,hogy kimozduljak innen.Két dolog van,ami ki tud mozdítani:az egyik a vásárlás.Mostanában egyre jobban eluralkodik rajtam a szeptemberben kialakult tusfürdő-,sampon- és különféle arctisztitó-függőségem.Mónika meg is jegyezte múltkor a szemetesre pillantva,hogy rohamosan pusztítom a samponokat.Sosem hittem,hogy ilyen függőséget is össze lehet szedni.Hát nekem sikerült.

A másik dolog,ami miatt elhagyom a tornyot,az a Herceg.Érte bármikor szívesen,mert vele leni annyi,mint kilépni az unalomból. Jól érzem magam vele.

Egyébként mennék én sokfelé,ha lenne,aki elkísér.De nincs,egyedül bolyongani pedig nem jó.Először azért nem akartam egyedül kószálni a városban és nézelődni,ismerkedni a hellyel,mert még a végén túristának néznek.Ami végülis nem rossz.De milyen túrista az,aki egyedül kirándul?Szánalmas lenne.

Így aztán maradnak a kényszer séták,amikor tényleg nagyon muszáj elmenni valahová.Padig de szívesen sétálnék este a Duna parton(vagy akár napközben is),vagy Vidámparkba(amit mindenképpen tervbe vettem)meg nem is tudom mit érdemes még itt megnézni:).

De adig marad az unalom,,és az élet apró és leginkább rövid örömei.