Borzasztóan érzem magam.

A mai nap úgy volt rossz, ahogy volt, pedig este nyolcig nem történt semmi különös. Sőt, addig minden a lehető legjobb volt. Dittivel és Vicával vonatoztam haza, aztán pedig sétáltam egy órácskát, ami egész jó volt. Szeretek sötétben sétálni, kicsit titokzatos, és engem sem látnak annyira. Kicsit olyan, mint a menekülés és mégsem az.

Aztán hazaértem és olvastam tovább a pszichót. Nagyon nehezen ragadtak meg a dolgok, de azért olvastam.

Msnen történt a fordulat, ami az egész estémet meghatározta, és talán az elkövetkezendő napjaimat is meg fogja.

Egyrészt valaki miatt vagyok elkeseredve, másrészt valami miatt, harmadrészt magam miatt.

A valaki egy számomra fontos személy, akit sem megnevezni, sem körülírni nem akarok. Ez a személy elég rossz passzban van, és én ezt nem tudván, egy látszólag jelentéktelen dologgal mélyebbre taszítottam. Ő ezt tagadja, de én szinte biztos vagyok benne, hogy így van. Próbáltam segíteni neki, de nem akar segítséget. Mivel tényleg fontos nekem ez az illető, én azt hiszem mindent megpróbáltam, de segíteni csak azon lehet, aki igényli is azt. Ő nem haragszik rám, nem hibáztat engem (közvetlenül valóban nem vagyok hibás). Mást hibáztat. Saját magát, és ez sokkal rosszabb. Remélem hamar rendbe jön. Lehetőleg még a napokban, mert ez az időszak meghatározó lehet számára.

A valami egy hazugság. Hazudnom kellett valakinek. Jó, persze nem kellett, de egyszerűen nem találtam jobb megoldást. Vagy talán úgy kéne mondani, hogy nem találtam könnyebbet? Sosem a hazugság a helyes megoldás, de néha azt hiszem, hogy megengedett, ha senkinek nem ártunk vele, és magunkat megkíméljük a kellemetlenségtől. Itt nem tudom, hogy erről volt-e szó. A hazugság, az hazugság. Jó nem lehet, legfeljebb bocsánatos. Csak a hazugság újabb hazugságot szül és vagy kiderül előbb-utóbb, vagy felemészt.

És magam miatt vagyok szomorú, mert megbántottam azt a valakit, hazudtam egy másik valakinek. Rossz döntést hoztam, felelőtlen voltam, még rosszabb döntést hoztam, és másokat is magammal rántottam. Valaki azt mondta ma „szar vagyok”. Ezt én is mondhatnám magamról.

De amit mindig mondani szoktam: holnap új nap virrad, a maga problémáival. Hogy mit viszek át a mai napból, az már az én felelősségem. A holnapi nap talán rosszabb lesz, de lehet, hogy jobb. Majd elválik az is.