Apró magot ültettem szívemben. Kicsi volt, de máris átkozott. Reméltem, hogy elpusztul majd csendben, De egy nap már hajtást is hozott.   Kis hajtás volt ez és nagyon gyenge. Azt hittem, hogy életképtelen. De szegényke nagyon akart élni, S tudtam, meg kell őt…

Amikor a kezem megfogtad egy percre Szíved a szívemet féltőn átölelte. S azt éreztem akkor, minden rendben. De káprázat volt a fény szemedben.   Azt gondoltam, mért ne reménykedjek? Mért ne gyúlna valami tűz benned? Hittem azt, hogy tudnál majd szeretni. Hittem azt,…

Első randik…hogy utálom őket. Mikor olyan ideges vagyok. Beszélgetek, és megállás nélkül. Vagy zavarba jőve hallgatok.   Izgatottan egymást méricskéljük. „Nem olyan rossz?” „Pont nekem való?”. Sose tudni mit gondol a másik, Mert ezeket nem mondja…

Jó lett volna…olyan szép lett volna. Karjaidban ébredni megint. De nem sírok, ne lásd meg a könnyem, Kezem csupán szótlanul legyint.   És, ha szólsz, hogy mennyire sajnálod. „Ugyan, ne tedd”- ennyit felelek. Mondok talán még valami bölcset, És utána feléd…

Valami mély gyásztól csendes most a lelkem. Valami tán meghalt, pont mikor megleltem. Egy pár napig élt csak, vagy csak pár óráig? Pár perc…születéstől pár perc a halálig.   Valami mély gyásztól könnyes most a szemem. Valami szép történt, vagy…