Az embert folyton veszteségek érik. Minden nappal veszítünk valamit. Talán csak valami apróságot, valamit, amit észre sem veszünk. Én is így vagyok ezzel. Ebben a kánikulában például egyre csak veszítem el az energiáimat. Az unalommal pedig együtt jár a további tenni…

Amikor megismertelek, elég ellenszenves voltál. Egyszerűen nem tartottalak jó embernek. De az is igaz, hogy én is furcsa értékrendhez mérve ítéltem meg az embereket. És sokkal kritikusabb voltam, mint most. Pont, mint a legtöbb tini. Hazudtam neked. Nem tudom, hogy ezt észrevetted-e?…

-Menj vissza! Ez veszélyes! -kérte a fiú a lányt. -Nem, én nem megyek sehová nélküled! -Magadat kell mentened, nem sodorhatod magad is veszélybe. -És nézzem, ahogy szenvedsz? -Inkább, minthogy te is szenvedj. -Azt mondtuk, hogy egyek vagyunk. Te és én. Mindörökre.…