Reggel felébredt a lány, és kicsit ijedten nézett körül. Hol van? Hová tűnhetett? Mi lett vele?     -Hiszen tegnap még itt volt...-suttogta.- Még vele aludtam el. Végigsétált a szobán, keresett valamit. Emlékeket. Valamit Tőle. Bármi kézzel foghatót. -Nem…

    Ez most nehéz. Nehezebb, mint bármikor. Mosolygok, vidámnak látszom, nagyon tartom magam. Pedig ez nem erősségem. Miért nem zuhanhatok magamba? Miért nem sírhatok? Miért kell úgy tennem, mintha nem éreznék fájdalmat? A válasz egyszerű: elveszítem, ha meg…

A fiatal pár egy sziklaparton ül, a morajló tenger fölött. A fiú egy fának támaszkodva fűszálakat tépked, a lány égszínkék virágokból köt koszorút. Nem néznek egymásra, még egy pillanatra sem. -Nagyon szépek, igaz?-kérdi a fiú a lány felé fordulva, a virágok felé…

Mindenkinek van őrangyala, csak szabad szemmel nem láthatók. Vagy láthatók, de éppen nem tudjuk, hogy ő az. Lehet, hogy olyasvalaki, akit jól ismerünk. Én nem tudom, hogy nem követtem-e el hibát akkor, amikor önkéntesen felvállaltam, hogy valaki (pontosabban valakik) őrangyala…

Nincs is szebb emlék az első randiknál. Mert ugye jó visszagondolni a másodikra, a harmadikra, a sokadikra meg még jobb, de a legeslegjobb, az az első. Imádom őket. Persze nem a "találkozunk, aztán hátha lesz valami" randikra gondolok, hanem amik után ténylgesen van is…

Nélküled   Megöl a bánat, ha nem vagy velem Nem merengsz régi, szép emlékemen. De én egyre csak gondolkodom. Gond és bánat ül homlokomon.   Könnyek áztatják búsötét arcom. Feladtam végleg elvesztett harcom. De hogy feledjek? Azt nem…