**** üzenete:
*szerintem nem kellene annyi képen olyan élénk színre festened a szád
¤*.¸¸.*¤·.¸¸.·Marcipánhercegnő üzenete:
*miért? kurvás?
**** üzenete:
*dehogyis
*csak túlságosan kihangsúlyozod vele
¤*.¸¸.*¤·.¸¸.·Marcipánhercegnő üzenete:
*hm, és csúnya szám van, vagy mi?
**** üzenete:
*nem, de a szemed sokkal szebb
*így viszont sokszor a szád uralja a képet
*ahelyett, hogy a gyönyörű kék szemed vonná magára a figyelmet
¤*.¸¸.*¤·.¸¸.·Marcipánhercegnő üzenete:
*:)
Ez a beszélgetés ma délután zajlott le. Igaza van az illetőnek, néha tényleg elég pirosra rúzsozom a szám, de nem azért, mert hangsúlyozni akarom, hanem, mert így jobban elüt a bőrszínemtől. Én sosem keseregtem amiatt, hogy túl fehér a bőröm, sosem akartam szoliban természetellenesre pirítani. Mindig is tetszett olyannak, amilyen.
Na de most nem a bőrömről és nem is a számról akarok itt áradozni (egyébként egyikkel sem vagyok elégedett), hanem az úriember szerint olyan nagyon gyönyörű szemeimről.
A szem számomra nagyon fontos. Mindenkin azt nézem meg először. „A lélek tükre”-szokták mondani. Szerintem ez teljesen igaz. Annyi minden kiolvasható a szemből. A pupilla szűkülése vagy tágulása, a szembogár hevesebb mozgása, a tekintet csillogása…annyi mindent elárulnak az illető hangulatától.
A saját szemeimmel is így vagyok. Ha rossz a kedvem, mindig sokkal sötétebb, mint általában. De van, hogy valami rosszat jelez. Ha reggel sötétnek látom a szemeim, akkor általában egész nap vesztemet érzem, valami rosszat sejtek. (Lehet, hogy hülyeség, az is lehet, hogy nem a szemem jelez, hanem a vélt jelzés miatti aggodalom rontja el a napot, de általában be szokott válni a megérzés). És ha csak úgy csillog a szemem világoskék színben, akkor az nekem azt jelenti, hogy boldog napom lesz. Mint amikor az égre nézek és megjósolom, milyen lesz az időjárás. Vagy a tenger vad és nyugodt hullámai.
Úgy érzem, a szemem milliónyi információt közvetít rólam. Mintha a szemeimen keresztül belém lehetne látni. Nem szeretem, ha az emberek a szemembe néznek. Vagyis nem akárki. Számomra ez olyan intim dolog. Mintha minden titkom tudni akarnák. Nem is állom sokáig az emberek tekintetét. Ha valakinek képes vagyok hosszan a szemébe nézni, az azt jelenti, hogy bízom benne, kötődöm hozzá, hajlandó vagyok megnyílni előtte. Mintha csak azt mondanám ezzel: „itt vagyok, azt akarom, hogy ismerj meg!”.
Hogy szépnek tartom-e a szemeim? Igen. Ezt minden szerénytelenség nélkül mondhatom, mert annyi mindennel vagyok elégedetlen, hogy talán a szemem az egyetlen, amit szépnek látok magamon. (Bár vannak vele problémáim, mert például jobban szeretnék nagyobb szemeket, vagy sötétebb szempillákat- alapjáraton szőkék)
És most mit látna, aki a szemembe nézne? Meglepő, de semmi különöset. Holnap szigorlatozom. Az időm már kevés, a tudásom még kevesebb. Kétségbeesettnek kellene lennem, de nem vagyok. Olyan nyugodt vagyok, ami már-már megdöbbentő. Nem izgulok, nem félek, csak bízom a szerencsében és abban a kevésben, amit megtanultam (meg azokban, amit józan paraszti ésszel ki lehet következtetni, persze azokat sosem merem sajnos mondani). Majd lesz valahogy. Legrosszabb esetben júniusban újra nekiugrom:)
És most még egy szájfestés mentes képet küldök neki (****). Szerintem egyáltalán nincs hangsúly semmin. Inkább üresnek tűnik az arcom:S
